nightloader/libs/original/posix-uefi/OLVASSEL.md

23 KiB

POSIX-UEFI

Hányunk attól az ocsmány UEFI API-tól, a megszokott POSIX-ot akarjuk!

Ez egy nagyon minimális fordító környezet, ami segít UEFI-re fejleszteni Linux (vagy más POSIX kompatíbilis) rendszer alatt. Nagy hatással volt rá a gnu-efi (minden elismerésem nekik), de annál kissebb, egyszerűbb és könnyebben integrálható (működik LLVM Clang és GNU gcc környezettel is), valamint könnyebben is használható, mivel POSIX-szerű API-t biztosít az UEFI alkalmazásod felé.

Az UEFI környezet két komponensből áll: a GUID protokoll interfészű firmverből és egy felhasználói könyvtárból. Az előbbit nem tudjuk lecserélni, de az utóbbit barátságosabbá tehetjük. És pont ez az, amit a POSIX-UEFI csinál. Egy vékony függvénykönyvtár ami becsomagolja a GUID protokollos API-t, nem több, nem kevesebb, nem egy teljes értékű libc implementáció.

Kétféleképp tudod integrálni a projektedbe:

Statikus Függvénykönyvtárként

Azonos metódus, mint a gnu-efi-nél, nem igazán javasolt. Az uefi könyvtárban futtasd a következő parancsot

$ USE_GCC=1 make

Ez létrehozza az build/uefi mappát, minden szükséges fájllal együtt. Ezek:

  • crt0.o, futásidejű kód, ami elind0tja a POSIX-UEFI-t
  • link.ld, linkelő szkript, amit a POSIX-UEFI-vel használni kell (ugyanaz, mint gnu-efi esetén)
  • libuefi.a, a függvénykönyvtár maga
  • uefi.h, minden az egyben C / C++ fejlécfájl

Ezzel összeszerkesztheted a programodat, de nem fogod tudni újrafordítani, és a linkeléssel és konvertálással is magadra maradsz.

Szigorúan véve csak a crt0.o és a link.ld fájlokra van szükség, ez elég ahhoz, hogy elindítsa és meghívja az alkalmazásod "main()" eljárását. Viszont ahhoz, hogy a libc funkciókat (mint pl. memcmp, strcpy, malloc vagy fopen) használhasd, linkelned kell a libuefi.a fájllal is.

Egyenlőre ez a metódus csak gcc-vel működik, mivel a Clang úgy van beállítva, hogy direktben PE fájlokat hoz létre, ezért nem tud statikus ELF .a fájlokat generálni, sem linkelni velük.

Forrásként terjesztve

Ez a javasolt mód, mivel ez biztosít egy Makefile-t is ami megfelelően beállítja a fordítókörnyezetedet.

  1. másold be a uefi könyvtárat a forrásfádba (vagy állíts be egy git submodule-t és egy symlinket). Egy tucat fájl, kb. 132K összesen.
  2. csinálj egy hihetetlenül egyszerű Makefile-t, mint például az alábbi
  3. fordítsd le a programodat UEFI-re egy make hívással
TARGET = helloworld.efi
include uefi/Makefile

Egy minta helloworld.c így néz ki:

#include <uefi.h>

int main(int argc, char **argv)
{
    printf("Hello World!\n");
    return 0;
}

Alapértelmezetten Clang + lld környezetet keres és állít be, ami direktben PE fájlt hoz létre konvertálás nélkül. Ha a USE_GCC környezeti változó be van állítva, akkor a hoszt natív GNU gcc + ld használatával egy megosztott függvénykönyvtárat fordít, amit aztán objcopy-val átkonvertál .efi fájllá, pont, mint ahogy a gnu-efi is csinálja.

MEGJEGYZÉS: ha nem akarod az egész repót klónozni, csakis az uefi könyvtárat, akkor

git clone --no-checkout https://gitlab.com/bztsrc/posix-uefi.git .
git sparse-checkout set --no-cone '/uefi/*'
git checkout

Elérhető Makefile opciók

Változó Leírás
TARGET a cél program (szükséges megadni)
SRCS források listája, amiket fordítani kell (alapértelmezetten minden *.c *.S fájl)
CFLAGS további fordító opciók (alapértelmezetten üres, pl. "-Wall -pedantic -std=c99")
LDFLAGS további linkelő opciók (nem hiszem, hogy valaha is szükség lesz erre, csak a teljesség kedvéért)
LIBS további függvénykönyvtárak, amikkel linkelni szeretnél (pl "-lm", csak statikus .a jöhet szóba)
EXTRA bármi további obj fájl, amit még hozzá szeretnél linkelni
ALSO további make szabályok futtatása
OUTDIR ha meg van adva, akkor ide generálja a projekted obj fájljait (alapértelmezetten nincs beállítva)
USE_GCC ha beállítod, akkor natív GNU gcc + ld + objcopy környzetet használ LLVM Clang + Lld helyett
ARCH a cél architektúra

Itt van egy teljesebb Makefile példa:

ARCH = x86_64
TARGET = helloworld.efi
SRCS = $(wildcard *.c)
CFLAGS = -pedantic -Wall -Wextra -Werror --std=c11 -O2
LDFLAGS =
LIBS = -lm
OUTDIR = build/loader

USE_GCC = 1
include uefi/Makefile

A fordítási környezet konfiguráló úgy lett kialakítva, hogy akárhány architektúrával elboldogul, azonban eddig csak az x86_64 crt0 lett alaposan letesztelve. Van aarch64 és riscv64 crt0 is, de mivel nekem nincs sem ARM UEFI-s, sem RISC-V UEFI-s gépem, mindkettő teszteletlen. Elvileg kéne működnie. Ha új architectúrára akarod portolni, akkor a setjmp struct-ot kell megadni az uefi.h-ban, valamint csinálni neki egy crt0_X.c fájlt. Ennyi. Minden más platformfüggetlenül lett megírva.

Elérhető konfigurációs opciók

Ezeket az uefi.h elején lehet állítani.

Define Leírás
UEFI_NO_UTF8 Ne használjon transzparens UTF-8 konverziót az alkalmazás és az UEFI interfész között
UEFI_NO_TRACK_ALLOC Ne tartsa nyilván a foglalt méreteket (gyorsabb, de bufferen kívülről olvas realloc-nál)

Lényeges eltérések a POSIX libc-től

Ez a függvénykönyvtár korántsem annyira teljes, mint a glibc vagy a musl például. Csakis a legszükségesebb libc funkciókat biztosítja, mivel egyszerűségre törekszik. A legjobb talán UEFI API burkolóként tekinteni rá, és nem pedig egy teljes POSIX kompatíbilis libc-ként.

UEFI alatt minden sztring 16 bit széles karakterekkel van tárolva. A függvénykönyvtár biztosít egy wchar_t típust ehhez, és egy UEFI_NO_UTF8 define opciót a transzparens char és wchar_t közötti konvertáláshoz. Ha megadod az UEFI_NO_UTF8-at, akkor például a main() függvényed NEM main(int argc, char **argv) lesz, hanem main(int argc, wchar_t **argv). Az összes többi sztring függvény (mint például az strlen() is) ezt a széles karaktertípust fogja használni. Emiatt az összes sztring konstansot L""-el, a karakterkonstansokat pedig L''-el kell definiálni. Hogy mindkét konfigurációt kezelni lehessen, adott egy char_t típus, ami vagy char vagy wchar_t, és a CL() makró, ami L előtagot ad a konstansokhoz, amikor kell. Azok a funkciók, amik a karaktereket int típusként kezelik (pl. getchar, putchar), nem unsigned char-ra csonkítanak, hanem wchar_t-re.

Sajnos az UEFI-ben nincs olyan, hogy buffer átméretezés. Az AllocatePool nem fogad bemenetet, és nincs mód egymár allokált buffer méretének lekérésére sem. Szóval két rossz közül válaszhatunk a realloc-nál:

  1. magunk tartjuk nyilván a méreteket, ami bonyolultabb kódot és lassabb futást jelent.
  2. megbékélünk vele, hogy az adatok másolása az új bufferbe elkerülhetetlenül a régi bufferen túli olvasást eredményez. Ez utőbbi opció választható az UEFI_NO_TRACK_ALLOC define megadásával.

A fájl típusok a dirent-ben nagyon limitáltak, csak könyvtár és fájl megengedett (DT_DIR, DT_REG), de a stat pluszban az S_IFDIR és S_IFREG típusokhoz, S_IFIFO (konzol folyamok: stdin, stdout, stderr), S_IFBLK (Block IO esetén) és S_IFCHR (Serial IO esetén) típusokat is visszaadhat.

Továbbá a getenv és setenv sem POSIX sztandard, mivel az UEFI környezeti változók bináris bitkolbászok.

Nagyjából ennyi, minden más a megszokott.

Az elérhető POSIX funkciók listája

dirent.h

Funkció Leírás
opendir megszokott, de széles karakterű sztringet is elfogadhat
readdir megszokott
rewinddir megszokott
closedir megszokott

Mivel az UEFI számára ismeretlen az eszközfájl és a szimbólikus link, a dirent mezők eléggé limitáltak, és csak DT_DIR valamint DT_REF típusok támogatottak.

stdlib.h

Funkció Leírás
atoi megszokott, de széles karakterű sztringet és "0x" prefixet is elfogadhat
atol megszokott, de széles karakterű sztringet és "0x" prefixet is elfogadhat
strtol megszokott, de széles karakterű sztringet is elfogadhat
malloc megszokott
calloc megszokott
realloc megszokott
free megszokott
abort megszokott
exit megszokott
exit_bs az egész UEFI szörnyűség elhagyása (exit Boot Services)
mbtowc megszokott (UTF-8 karakter wchar_t-á)
wctomb megszokott (wchar_t-ról UTF-8 karakterré)
mbstowcs megszokott (UTF-8 sztringről wchar_t sztringé)
wcstombs megszokott (wchar_t sztringről UTF-8 sztringé)
srand megszokott
rand megszokott, de EFI_RNG_PROTOCOL-t használ, ha lehetséges
getenv eléggé UEFI specifikus
setenv eléggé UEFI specifikus
int exit_bs();

Exit Boot Services, az UEFI sárkánylakta vidékének elhagyása. Siker esetén 0-át ad vissza. A sikeres hívást követően nem fogsz tudni visszatérni a main()-ből, direktben kell átadnod a vezérlést.

uint8_t *getenv(char_t *name, uintn_t *len);

A name környezeti változó értékének lekérdezése. Siker esetén a len be lesz állítva, és egy frissen allokált buffert ad vissza. A hívó felelőssége a visszaadott buffer felszabadítása, ha már nem kell. Hiba esetén NULL-t ad vissza.

int setenv(char_t *name, uintn_t len, uint8_t *data);

A name környezeti változó beállítása len hosszú data értékkel. Siker esetén 1-el tér vissza, hibánál 0-val.

stdio.h

Funkció Leírás
remove megszokott, de széles karakterű sztringet is elfogadhat
fopen megszokott, de széles karakterű sztringet is elfogadhat, mode esetén is
fclose megszokott
fflush megszokott
fread megszokott, csak igazi fájlok és blk io (nem stdin)
fwrite megszokott, csak igazi fájlok és blk io (nem lehet stdout se stderr)
fseek megszokott, csak igazi fájlok és blk io (nem stdin, stdout, stderr)
ftell megszokott, csak igazi fájlok és blk io (nem stdin, stdout, stderr)
feof megszokott, csak igazi fájlok és blk io (nem stdin, stdout, stderr)
fprintf megszokott, de széles sztring is lehet, BUFSIZ, fájl, ser, stdout, stderr
printf megszokott, de széles sztring is lehet, max BUFSIZ, csak stdout
sprintf megszokott, de széles sztring is lehet, max BUFSIZ
vfprintf megszokott, de széles sztring is lehet, BUFSIZ, fájl, ser, stdout, stderr
vprintf megszokott, de széles sztring is lehet, max BUFSIZ, csak stdout
vsprintf megszokott, de széles sztring is lehet, max BUFSIZ
snprintf megszokott, de széles sztring is lehet
vsnprintf megszokott, de széles sztring is lehet
getchar megszokott, blokkol, csak stdin (nincs átirányítás), UNICODE-ot ad vissza
getchar_ifany nem blokkoló, 0-át ad vissza ha nem volt billentyű, egyébként UNICODE-ot
putchar megszokott, csak stdout (nincs átriányítás)

A sztring formázás limitált: csak pozitív számokat fogad el prefixnek, %d és %i, %x, %X, %c, %s, %q és %p (nincs %e, %f, %g, nincs csillag és dollárjel). Ha a UEFI_NO_UTF8 definiálva van, akkor a formázás wchar_t-t használ, ezért ilyenkor támogatott a nem szabványos %S (UTF-8 sztring kiírás) és %Q (eszképelt UTF-8 sztring kiírás) is. Ezek a funkciók nem foglalnak le memóriát, cserébe a teljes hossz BUFSIZ lehet (8k ha nem definiálták másképp), kivéve azokat a variánsokat, amik elfogadnak maxlen hossz paramétert. Kényelmi okokból támogatott a %D aminek efi_physical_address_t paramétert kell adni, és a memóriát dumpolja, 16 bájtos sorokban. A szám módosítókkal lehet több sort is dumpoltatni, például %5D 5 sort fog dumpolni (80 bájt).

Fájl megnyitási módok: "r" olvasás, "w" írás, "a" hozzáfűzés. UEFI sajátosságok miatt, "wd" könyvtárat hoz létre.

Speciális "eszköz fájlok", amiket meg lehet nyitni:

Név Leírás
/dev/stdin ST->ConIn
/dev/stdout ST->ConOut, fprintf
/dev/stderr ST->StdErr, fprintf
/dev/serial(baud) Serial IO protokoll, fread, fwrite, fprintf
/dev/disk(n) Block IO protokoll, fseek, ftell, fread, fwrite, feof

Block IO esetén az fseek és a buffer méret fread és fwritenál az eszköz blokméretére lesz igazítva. Például fseek(513) az 512. bájtra pozicionál szabvány blokkméretnél, de 0-ra nagy 4096-os blokkoknál. A blokkméret detektálásához az fstat-ot lehet használni.

if(!fstat(f, &st))
    block_size = st.st_size / st.st_blocks;

A partíciós GPT tábla értelmezéséhez típusdefiníciók állnak a rendelkezésre, mint efi_partition_table_header_t és efi_partition_entry_t, amikkel a beolvasott adatokra lehet mutatni.

string.h

Funkció Leírás
memcpy megszokott, mindenképp bájt
memmove megszokott, mindenképp bájt
memset megszokott, mindenképp bájt
memcmp megszokott, mindenképp bájt
memchr megszokott, mindenképp bájt
memrchr megszokott, mindenképp bájt
memmem megszokott, mindenképp bájt
memrmem megszokott, mindenképp bájt
strcpy széles karakterű sztringet is elfogadhat
strncpy széles karakterű sztringet is elfogadhat
strcat széles karakterű sztringet is elfogadhat
strncat széles karakterű sztringet is elfogadhat
strcmp széles karakterű sztringet is elfogadhat
strncmp széles karakterű sztringet is elfogadhat
strdup széles karakterű sztringet is elfogadhat
strchr széles karakterű sztringet is elfogadhat
strrchr széles karakterű sztringet is elfogadhat
strstr széles karakterű sztringet is elfogadhat
strtok széles karakterű sztringet is elfogadhat
strtok_r széles karakterű sztringet is elfogadhat
strlen széles karakterű sztringet is elfogadhat

sys/stat.h

Funkció Leírás
stat megszokott, de széles karakterű sztringet is elfogadhat
fstat UEFI alatt nincs fd, ezért FILE*-ot használ
mkdir megszokott, de széles karakterű sztringet is elfogadhat, mode nem használt

Mivel az UEFI számára ismeretlen az eszköz major és minor valamint az inode szám, a struct stat mezői limitáltak. Az fstat implementációja az stdio.c-ben található, mivel el kell érnie bizonyos ott definiált statikus változókat.

time.h

Funkció Leírás
localtime paraméterek nem használtak, mindig a pontos időt adja vissza struct tm-ben
mktime megszokott
time megszokott

unistd.h

Funkció Leírás
usleep megszokott (BS->Stall hívást használ)
sleep megszokott
unlink megszokott, de széles karakterű sztringet is elfogadhat
rmdir megszokott, de széles karakterű sztringet is elfogadhat

UEFI szolgáltatások elérése

Elég valószínű, hogy direktben UEFI szolgáltatást kell majd hívni. Ehhez a POSIX-UEFI néhány globális változót biztosít az uefi.h-ban definiálva:

Globális változó Leírás
*BS, gBS efi_boot_services_t, mutató a Boot Time Services-ra
*RT, gRT efi_runtime_t, mutató a Runtime Services-ra
*ST, gST efi_system_table_t, mutató az UEFI System Table-re
IM a betöltött fájlod efi_handle_t-je (loaded image)

Az EFI struktúrák, enumok, típusdefiníciók, defineok mind ANSI C szabványos POSIX stílusúra lettek konvertálva, például BOOLEAN -> boolean_t, UINTN -> uintn_t, EFI_MEMORY_DESCRIPTOR -> efi_memory_descriptor_t, és persze EFI_BOOT_SERVICES -> efi_boot_services_t.

UEFI funkciók hívása pont olyan egyszerű, mint EDK II esetén, csak meg kell hívni, nincs szükség "uefi_call_wrapper"-re:

    ST->ConOut->OutputString(ST->ConOut, L"Hello World!\r\n");

(Megjegyzés: a printf-el ellentétben az OutputString-nél mindig kell L"" és ki kell írni L"\r"-t a L"\n" előtt. Ezek azok az apróságok, amikkel a POSIX-UEFI kényelmesebbé teszi az életedet.)

Van továbbá két, nem POSIX szabványos függvény a könyvtárban. Az egyik az exit_bs() az UEFI elhagyására, a másik a nem blokkoló getchar_ifany().

A gnu-efi-vel ellentétben a POSIX-UEFI nem szennyezi a névteret nemhasznált GUID változókkal. Csak define-okat biztosít, ezért mindig neked kell létrehozni a GUID példányt, ha és amikor szükséged van rá.

Példa:

efi_guid_t gopGuid = EFI_GRAPHICS_OUTPUT_PROTOCOL_GUID;
efi_gop_t *gop = NULL;

status = BS->LocateProtocol(&gopGuid, NULL, (void**)&gop);

Szintén a gnu-efi-vel ellentétben a POSIX-UEFI nem biztosítja a szabványos UEFI fejlécfájlokat. Úgy veszi, hogy azokat vagy az EDk II-ből vagy a gnu.efi-ből átmásoltad az /usr/include/efi alá, és biztosítja, hogy be legyenek húzva névtér ütközés nélkül. Maga a POSIX-UEFI csak egy nagyon minimális mennyiségű típusdefiniciót biztosít (és azokat is POSIX-osított névvel).

#include <efi.h>
#include <uefi.h> /* ez működik! Mind a POSIX-UEFI és az EDK II / gnu-efi typedef-ek elérhetők */

Ennek az az előnye, hogy használhatod a POSIX-UEFI egyszerű könyvtárát és fordító környezetét, ugyanakkor hozzáférhetsz a legfrissebb protokoll és interfész definíciókoz egyaránt.

FONTOS FIGYELMEZTETÉS

Bizonyos esetekben a GNU-EFI hedörök és a Clang kombinációja hibásan 32 bites uint64_t típust eredményezhet. Ha ez előjön, akkor a

#undef __STDC_VERSION__
#include <efi.h>
#include <uefi.h>

kerülőmegoldás lehet a problémára, mivel így nem húzza be az stdint.h-t, helyette az efibind.h fogja definiálni az uint64_t típust mint unsigned long long.

Licensz

POSIX_UEFI az MIT licensz alatt kerül terjesztésre.

Hozzájárulások

Szeretnék köszönetet mondani @vladimir132 -nek az alapos tesztelésért és a pontos és részletes visszajelzésekért.

Ez minden,

bzt